Sajnos az eløzø bejegyzesem ota eltelt idø nem tartalmazott semmi kiemelendøt. Tudom, ez igy eleg silany, de nem lehet minden het ugyanolyan egyforman izgalmas.
Bar ami azt illeti, azert megis akadt egy-ket esemeny. Kezdem is az elsøvel: mult heten valamelyik este atmentem az etkezøbe, hogy egy kis estebedet magamhoz vegyek. Mikor beertem az epuletbe, talalkoztam nehany diakkal, akik csatlakoztak hozzam. Øk ugyan nem ettek, de legalabb nem voltam egyedul. Miutan befejeztem a falatozast, nekilattunk egy tarsasjateknak. Egy olyan jatekot jatszottunk, amelyben minden resztvevø adott mennyisegu jatekermevel rendelkezik; tovabba mindenkinek jut egy kerdes harom valaszlehetøseggel, a tøbbieknek pedig ki kell talalni, hogy a kerdezøre az adott valaszok køzul melyik a legjellemzøbb. A valaszlehetøsegekre fogadasokat is lehet køtni, hiszen az nyeri a jatekot, aki a legjobban tippel es ezzel egyutt a legtøbb ermet gyujtøtte. A kerdezøk persze nem fogadhatnak magukra, viszont, hogy øk se´ tavozzanak ures kezzel, annyi ermet nyernek, amennyien eltalaltak a ra jellemzø opciot. Vicces es egyben erdekes is…
A legjobb az volt az elmult idøszakban, hogy teljes mertekben bekøszøntøtt a tel. Egy hete kereken – røvidebb-hosszabb megszakitasokkal ugyan, de – esik a ho! Gyønyøru feher minden. Es igy, hogy mar advent elsø vasarnapja utan vagyunk, søt mindenhol csak a karacsony a tema, visszatert belem az a bizonyos unnepre keszuløs erzes. Nagyon jo! Mast ehhez nem lehet, de egyszeruen nem is tudok hozzafuzni.
Køvetkezø heten ujra szeminariumra kell mennem (alig varom:)); ez arra døbbentett ra, hogy rettentø gyorsan telik az idø. Ez az egyetlen, amit nem gondoltam volna. Maholnap mar az uj evet køszøntjuk!
Vegre valahara kepek is bizonyitjak ittletemet. Azokrol azonban csak elø szoval vagyok hajlando nyilatkozni, amit nehanyan "lelkes rajongotaborombol" hamarosan meg is hallgathatnak.
ilyen irdatlan sebesseggel telik az idø(ha-ha...pff)