Ørømteli

Csupa jo dolog tørtent velem az elmult tøbb mint egy hetben. A puszta jokedvre nem mas, mint maga az idøjaras adta meg az alapot. Meglepø modon alig esett az esø. Ez az alig kb. egy deleløtt alatt tørtent. Azota meglepø modon szinte csak napsutes tapasztalhato (neha azert beborul, de csapadekot meg nem hozott magaval a tenger szele, egyeløre). A nyelviskolaban a korabban beharangozott teszt irasbeli reszet sikeresen teljesitettem. Hogy megis milyen eredmennyel? Erre meg a tanarom sem tudott valaszolni; csak annyit mondott, hogy ha annyira kivancsi vagyok a reszletekre, akkor kopogtassak a ”vizsgakøzpont” ajtajan. Ez persze nem fog megtørtenni a reszemrøl, hiszen a lenyeget mar tudom. Jøvø heten meg hatra van a szobeli, utana meg ”szifon-valltaska”- bucsu az iskolapadtol. 

Az internet adta lehetøsegeknek køszønhetøen nehany labdarugo-merkøzes eredmenye jutott tudomasomra, amiket eløszør el sem akartam hinni, de kenytelen voltam – a Vidi DIADALA a Fradi ellen es a Debrecen elleni sikere(nem is tudom, melyiknek øruljek jobban). A Real Madrid BL-tovabbjutasahoz meg mindig nehezen talalok szavakat(szamomra ez a csucspont fociugyileg). Persze-persze, most lehet mondani, hogy mennyire kinyilt a csipaja a gyereknek, de az egyszeri futball-szeretø embernek is megadathat nehany apro ørøm. Amugy a Real-meccset nem mertem køzøsen vegignezni a tøbbiekkel es volt bennem egy kis bizonytalansag-erzet a kezdøsipszo eløtt. Valami azt sugta, hogy jobban teszem, hogyha egymagam izgulom vegig a 90 percet a folyamatosan akadozo stream okozta bosszusagokkal fuszerezve. Igy is tettem, de nem bantam meg, søt. De ennyi eleg is lesz a focirol. 

Legutobbi hetvegen megint vendegfogadosdit jatszottam. Ujabb nemet tarsak jøttek Aarhus-ba, szinten København-bol (az øsszes nemet a føvarosban ”szolgal”). Sokkal jobbra sikeredett az a harom nap, amit nalam tøltøttek, mint amit vartam. Volt termeszetesen sørfogyasztas, de a kulturalodasnak is szenteltunk idøt. Aarhus belvarosatol 5 perc setara talalhato ”Az øreg varos” nevu szabadteri muzeumban csillapitottuk kulturalis szomjunkat. Ezen intezmeny arra hivatott, hogy a 18-19. szazadi dan hetkøznapokat felelevenitse az idelatogatoknak. 

Es meg mindig nincs vege az elmenybeszamolonak. 

Marcius 21. napja, annak is az esteje sokaig elevenen fog elni az emlekeimben. Koncertet latogatattam aznap. Meghozza nem is akarmilyen koncertet. Ket olyan egyuttes lepett fel, akik annak idejen(´80-as evek elsø fele)meghatarozo alakjai voltak egy uj zenei iranyzat vilagra hozasaban. Munkassagukkal mind a mai napig nagy hatassal birnak az azota alakult bandakra. A ket fellepø: MEGADETH&SLAYER. Olyan musørt sikerult kiadni az uraknak magukbol, aminek cseppet sem volt hakni-szaga. Eløbbi zenekar(Megadeth) repertoarjat hallgatva a køzønseg reszerøl nem volt nagy mozgolodas. A nep inkabb a fellepøk jatektudasanak csodalasaval volt elfoglalva. Utobbi zenekar(Slayer) viszont mar a felvezetø alkalmaval elszabaditotta az indulatokat. Amikor ugyanis kialudtak a nezøteret megvilagito lampak, szinte mindenki a lehetø legkøzelebb akart lenni a szinpadhoz. Az igazi haboru termeszetesen akkor kezdødøtt, amikor a zeneszek a hurok køze csaptak. Jomagam a koncert alatt az 5-9. sor køzøtt probaltam eletben maradni. Masnapra olyan nyak-, hat- es labfajasom volt, amilyen eddig nem sokszor fordult elø velem. Kimeletlen gyilok a køzønseg reszerøl, kompromisszumot nem ismerø zene Slayer-ek reszerøl. Ez volt az egyetlen elvarasom az esttøl es szerencsere nem kellett csalodnom. Amugy meg mindig borsodzik a hatam, ha visszagondolok a hetføi esemenyekre.

Zaraskent pedig mindket bandatol fogadjatok egy-egy koncerten elhangzott track-et, es egy-egy olyan szerzemenyt is, amik ha jatszottak volna, akkor tøkeletesse tettek volna szamomra az amugy is kivalo estet.
Elhangzottak: megadød es haboru
Jo lett volna: egyik, masik

Erezzetek jol magatokat!

Farsang elmultaval

Nagyon beindultak a dolgok itt a messzi Skandinaviaban. Alig kezdtem neki a nyelviskolanak, lassan mar be is fogom fejezni az ottani tanulmanyaimat. Valoszinuleg azert ilyen gyorsan, mert tul okos vagyok en ahhoz, hogy nyelviskolaban vacakoljam el a draga idømet. Ez persze nem igy van (valamit azert megis irnom kell, hogy ne legyen tulsagosan rovid ez a bejegyzes – ez eleg szar lett, de nem kerul korrigalasra mar csak azert sem). Az ok pedig a køvetkezø: a fogado szervezetem, aki tamogatja kinttartozkodasomat, csak ket szint elvegzesenek køltsegeit allja. Ez az en esetemben az elsø es a masodik modul. Ha lassabban haladnek a jelenlegi tempomnal, akkor valoszinuleg majusban is ott csucsulnek a tøbbi bevandorlo køzøtt az iskolapadban. De igy, hogy køvetkezø heten tul leszek a teszten, joval idø eløtt abbahagyom a sulit-remelhetøleg. Majd meglatom, mit dob a gep, de bizok magamban.

A kavezoban kerek egy hete ujabb ”munkatarsam”  van. A nepføiskola egyik hallgatoja tølti gyakorlati idejet nalunk, feladata kb. annyi, mint nekem, leszamitva a konyhai besegitest. Neki csak a vendegekkel kell beszelgetni. Volt farsangi mulatsag is a kavezoban. Bar az inkabb szolt a vendegek gyermekeinek, mint maguknak a vendegeknek. Fastelavn (ahogy itt a farsangok nevezik) unnepen a gyermekek maskarat øltenek meglepø modon, majd øsszegyulnek, hogy egy plafonrol lelogo, csokival es cukorral megtøltøtt fahordot sodrofaval szetverjenek. Minden resztvevønek van egy utesi lehetøsege kørønkent egeszen addig, amig a hordo el nem tørik es az edesseg ki nem hull beløle. Ez a kavezoban is megtørtent, a gyerekek pedig kegyelmet nem ismerve probaltak minel tøbb nyalanksagot øsszegyujteni. Eleg vicces latvany volt. Fogyasztottunk specialis dan farsangi fankot, aminek neve fastelavnsboller. Ez csak annyiban kulønbøzik a magyar farsangi fanktol, hogy vaniliatøltelekkel van kibelelve es szines cukorøntettel van nyakonburitva. Ritkafinom csemege. A risalamande mellett ezt is nagyon fogom hianyolni.

Masfel hete a nepføiskola nehany diakja ugy hatarozott, hogy røplabda-csapatot alapitanak; engem is bevettek a mokaba. Volt eddig kemeny ket edzesunk(heti egy van amugy is). Az edzønk (az egyik diak, røpizik vagy 10-11 eve) hamar bedobott minket a melyvizbe, ugyanis az elmult hetvegen mar versenyen vettunk reszt. Ez egy teruleti amatør bajnoksag volt. Azt nem mondhatom, hogy jo eredmennyel zartunk. 3 meccsbøl csak egyet nyertunk. Nagyon latszott, hogy kezdøk voltunk, mert pl. az egyik meccsunket teljesen nyert helyzetbøl veszitettuk el. Viszont most mar ilyenen is voltunk, belekostoltunk a komoly versenyzes izebe. Tudomasom szerint majus elejen lesz a køvetkezø “torna”, amin a mi csapatunk is jatszik. Addig pedig van tøbb mint egy honap, hogy fejlødjunk, ugyanis van hova. Amugy a csapattarsaim es en is nagyon lelkesek vagyunk. Remelem jo dolgok fognak kisulni ebbøl.

Fellegezhettek, ugyanis az idøjaras-jelentes ez alkalommal elmarad. De legkøzelebb majd bepotolom.

Vigyazzatok magatokra!

Ezzel a cseh remekkel mar regota tartozom, kedves olvasoim!