A kønnyes bucsu eløtt

Ujra itt vagyok. Meglepø, føleg nekem. Mindez azert van igy, mert kezd tudatosulni bennem, hogy nemsokara elhuzom innen a csikot es meg nehany aprosagot meg szeretnek osztani Veletek. Igerem, nem leszek nagyon hosszu, mivel csak a mult hetrøl kell meselnem.

Reszt vettem az utolso ”munkahelyi meeting”-emen. Baromi unalmas volt szamomra, bar a supervisoromnak sikerult ebren tartania. Ugyanis amig masok beszeltek, ø azzal volt elfoglalva, hogy a mellette uløt csesztette, en meg majd megfulladtam a visszafojtott nevetestøl. Az a nehany ember, aki lemaradt a vizualis humorcsokorrol, ertetlenul nezett engem, ahogy majdnem leestem a szekrøl røhøges køzben. Persze tiszteletleseg volt ez az egesz, føleg, hogy a kavezo vezetøje is resztvett az ertekezleten. Sulyos køvetkezmenyek nem lettek, csupan annyi, hogy a ”munkanapom” hatralevø reszeben nem ehettem sutit – na jo, ilyen azert nem volt.

Szerda este kollegaimmal egy olasz etteremben bucsuztatassal egybekøtøtt vacsorat tartottunk – elkøszøntunk az egyik munkatarsunktol, aki juniustol egy belvarosi kiføzdeben fog konyhafønøki teendøket ellatni; es tølem, mert veget er a projektem. Mivel nem vagyok gasztronomusi venaval ellatva, ezert csak annyit tudok mondani a menuvel kapcsolatban, hogy az eløetelnek felszolgalt hajszalvekony prosciutto-szeletekbe csavart sargadinnyekockaktol, valamint a føetelkent elfogyasztott carbonara-tol valosagos izorgazmusom volt. Volt desszert is, de az annyira nem køtøtte le a figyelmemet az eløbb emlitettekkel ellentetben.

A penteki nap munkaszuneti nap volt Dania-szerte – Store Bededag (nagy imanap), ahogy itt hivjak. Ez egy egyhazi unnepnapot takar, ami meg a katolikus idøkbøl maradt fenn. Ahogy a fønøk es a Wikipedia tajekoztatott: mindig a husvet utani negyedik penteken tartjak ezt az unnepet. Tovabba megtudtam azt is, hogy ez a kisebb katolikus unnepek gyujtemenyet es azok egy napon unnepleset jelenti.

Szombaton sportesemenyen vettem reszt, igaz, csak nezøkent. Az egyik kolis srac elhivott a focimeccsere. A csapata magyar viszonylatban szamitva Megye 3. osztalyban szerepel, tehat a letezø legalsoban. Nehany szo a parharcrol. Alacsony szinvonalu merkøzesnek lehettem szemtanuja. A Lyseng IF (kolis cimbora csapata) probalta uralni a merkøzest. Ugyan sikerult 3-4 ajto-ablak helyzetet kialakitaniuk, de ebbøl csak egyet valtottak golra, azt is az elsø felidø 20. perce kørnyeken. Az ellenfelnek annyi køze volt a jatekhoz, hogy a masodik felidøben valami szerencse folytan kiegyenlitett. Tehat csak mezønymunkat volt alkalmam megtekinteni. A szokasos “birozas” sem maradhatott el – ezt leginkabb a Lyseng IF kispadja vegezte. Volt is emiatt egy kisebb vita, de semmi komoly nem lett beløle (hozzateszem, a kispadon uløknek teljesen igazuk volt abban, hogy a biro tenykedeset fikaztak, mert a legkisebb kontaktok is be lettek fujva, lassitva ezzel az amugy is unalmas merkøzes folyasat).

Vasarnapra mar csak a takaritas es a føløsleges holmik szetvalogatasa jutott rakeszulve a nagy utazasra.

Az idevago dal pont egy szemetelø-røl szol. MUHAHA :)

The end is near

Veszesen køzeleg a Veg. Olyan veszesen, hogy mar csak 15 napom van hatra. Kiszol belølem a pesszimista, mikor iras køzben arra gondolok, hogy az olvasok ezt gondoljak: ”na, ezzel a szerencsetlennel megint nem tørtent semmi, mert mar megint az idø mulasaval foglalkozik!” Valo igaz, irgalmatlan gyorsan telnek a mindennapok, de azt azert cafolom, hogy nem tørtenik semmi. 

Es tessek.

Eleg sportosra vettem a figurat az elmult egy honapban. Napi rendszeresseggel biciklizem es biliardozom. Utobbit ilyen ”mikor-hol” alapon: van, amikor csak a kavezoban, van, amikor csak a suliban vacsora utan, de az is megesik, hogy mindket helyen megcsillantom a tudasomat. A legjobb azonban megis az, hogy a suliban mar darts-ozasra is van lehetøseg. Most ezzel vagyok ugy, mint a biliardozassal szeptember-oktober kørnyeken – van hova fejlødni.

Sajnos a røplabda-edzesek rendre elmaradtak az utobbi idøben, de ezt szerencsere tudtuk karpotolni nehany kellemes esti foci- es strandrøpi meccsel, amig meg nem volt esøzes.

Es most idøjaras-jelentes køvetkezik: egeszen a mult hetig verøfenyes napsutes uralkodott Aarhus-szerte. Nyoma nem volt annak, hogy Daniaban egy atlagos evben kb.180 olyan nap van, amikor esik az esø. Durva egy info, pedig ez az igazsag(az itteniek szerint, en azonban nem szamoltam utana). Ugy tunt, hogy ez az ev kivetel ilyen szempontbol. De ra kellett jønnøm, hogy megsem az, ugyanis a mult penteken egyik pillanatrol a masikra ugy beborult, hogy nagyon, es kisebb-nagyobb megszakitasokkal egesz hetvegen esett az esø (ma meg folytatodott, es valoszinuleg folytatodni is fog a jøvø hetig - legalabbis ameddig a netes elørejelzes ellat). Es ez volt az idøjaras-jelentes.

Visszakanyarodnek meg nehany mondat erejeig a sportolashoz. Majus elsø hetvegejen ujra megmerettette magat az iskola røplabda-csapata egy varosi kupa selejtezøjeben. Tøbb mint egy honapig rendes edzesunk sem volt, igy nem okozott nagy meglepetest, hogy nyeretlenul hoztuk le az egesz “tornat”. Arra legalabb jo volt, hogy szorakoztunk, jatszottunk egy jot. Ezzel a negymeccses sorozattal pedig lezartam kulføldi csapatsport-karrieremet. Visszatekintve egesz jo moka kerekedett ebbøl a røplabdazasbol, mar csak a tarsasag miatt is. De ennyi volt, tøbb ilyen pedig nem valoszinu, hogy lesz.

A kavezo mindennemu programjaiert feleløs “felettesem” marcius ota szervezte a szokasos tavaszi-nyari egynapos kirandulast.  Egy allatkerti latogatast takart ez az un. Sommertur - mar megint. Azert megint, mert az elmult 3-4evben is rendre allatkerti vizit volt a program. Az ok: minden evben a kavezo vendegserege valaszt helyszint, ami az esetek 85%-ban nem mas, mint egy allatkert. A programfeleløsnek ezzel kapcsolatban csak annyi a dolga, hogy kivalassza azt a helyszint, ahol eddig meg nem jartak. Igy jutott a valasztas køzel masfeloranyi autoutra levø kisvaros allatkertjere. A kirandulas napja egy kiveteles napra esett: a szuletesnapomra. Jol jøtt ki a lepes a ”munkatarsaimnak”, mert igy legalabb nem kellett nekik kuløn programmal es ajandekkal keszulniuk. Ez persze nem jelenti azt, hogy rosszul ereztem volna magam, søt. Szulinapi torta ugyan nem volt, helyette viszont ketszer ebedelhettem. Egyetlen dologgal megis nehezen baratkoztam meg: a dan szuletesnapi dalokkal. Mint ahogy mas helyeken is szokas, itt is enekszoval køszøntik a szulinapost. A baj csak az, hogy az eneklø sereg sosem akarja abbahagyni a notazast. Minimum 3 dalt el kell enekelni az unnepelt szamara. En ezekkel a dalokkal vagyok ugy, hogy meg az ellensegemnek sem… Amugy mindent øsszevetve hangulatos kirandulas kerekedett az egeszbøl. Jo alkalom volt arra, hogy hasznaljam a fenykepezøgepemet. Kedves olvasoim! A køvetkezø ket het valamelyik napjan blogom befejezi mukødeset. Ez csak azert mondom igy idejekoran, hogy fel legyetek keszulve.

Kellemes majus masodik felet mindannyiotoknak!

ørøk kedvenc 

Az utolso etap

Beerkeztem a finish-be. Mar nincs sok hatra, csak nehany het. Most ugy vagyok, hogy mennek is haza meg nem is. Jo lenne ujra otthon lenni, de eløre tudom, hogy ha otthon leszek, a daniai mindennapok fognak rettenetesen hianyozni. De majd lesz ez valahogy.

Husveti szunet volt a suliban a mult heten. Ez megint azzal jart, mint ami az øszi szunetben volt-teljesen kiurult az iskola es a kollegium, bezart a konyha (szokasos ervagas). Røviden: megszunt az elet. Ekkora uresseget nem nagyon lattam meg. Bar nekem mennem kellett a kavezoba egeszen mult szerdaig, szoval nekem csak csutørtøktøl hetføig  tartott a ”szabadsag”. Szerencsere a kajakerdest a kavezo segitsegevel megoldottam: ami az ebedekbøl megmaradt, abbol vittem vacsorat, az unnepnapokra valot pedig megvettek nekem.

A szunet alatt nem csinaltam semmi extrat. Ettem, ittam, tv-t neztem, doboltam, neteztem. Persze a mozgast sem hagyhattam ki, mivel a szervezetem megerezte a bicikli-mentes letet. Igy hat nem volt mas valasztasom, bringara pattantam es a kørnyeken tekeregtem. Szerencsere gyønyøru napsuteses idø volt a szunet alatt vegig, søt, meg a szel sem fujt annyira, mint ahogy az megszokott. Amit mindig utba ejtettem, az a tengerpart melletti erdø volt. (Ott az egyik kirandulasom alkalmaval majdnem eltevedtem, de szerencsere sikerult kiszabadulnom a vadonbol.) Egyik utam soran megalltam nezelødni az ominozus erdø egy elkeritett resze mellett. Ebben az elkeritett reszben kicsi øzikek voltak køzszemlere bocsatva. Meg simogatni es etetni is lehetett øket. Lehet, hogy csak nekem felfoghatatlan ez a jelenseg, de normalis esetben szerencsetlen allatok elfutnak az ember eløl-meg akkor is, ha az csak megetetni akarja. Ezek az allatok azonban szo nelkul ”baratkoztak”.

A husvet vasarnapot, pontosabban a delutant a tengerparton tøltøttem. Vettem egy 6pack husveti sørt, amibøl a fuben fekves es a magam ele bamulas køzben be is nyeltem nehany dobozzal. A husveti sør nagyon finom ital, annyiban kulønbøzik a hagyomanyos sørtøl, hogy jellegzetesebb az ize es valamivel magasabb az alkoholtartalma(1-2%-kal). Ez a tengerparton fetrenges nagyon jol esett; teljesen kikapcsolt (bar lehet, hogy csak az alkohol hatott). Azt hallottam, hogy a kisbabakra a zøld szin nyugtato hatassal van. Nekem ez az info anno kicsit hihetetlennek tunt, de ahogy neztem a viz kekes-szurkes szinvilagat, nagyjabol felfogtam ezt az akaraton kivuli, szin hatasara tørtenø megnyugvast. Na nem, mintha idegbajos lennek, de hihetetlen jol esett. Tøbbet errøl nem tudok leirni. Ugy vagyok ezzel, hogy ezt latni, tapasztalni kell. Persze csak napsutesben. Valoszinuleg esøs-viharos idøben is megvan a maga gyønyøtusege a vizparti latvanynak, de olyankor, ha nem muszaj, føløslegesen nem teszem ki a labam a kolibol. Amugy erre az esøben a szabadban tartozkodasra a danoknak van egy elegge szellemes kijelentesuk: “olyan nincs, hogy rossz idø, csak adott idøjarashoz nem megfelelø ruhazat”. Engem teljesen foldre vitt ez a mondat, de hatalmas igazsag rejtøzik benne.

Es ezennel le is zarom ezt a bejegyzest. Pontosabban megsem. Egyvalamit meg engedjetek meg: a kavezoban a ”munkatarsaimmal” a dan es magyar husveti szokasokrol beszelgettunk. Szinte nincs kulønbseg a ket orszag hagyomanyai køzøtt egyetlen aprosagtol eltekintve, ami pedig a husvethetføi locsolkodas. Kollegaim ertetlenul neztek maguk ele, amikor elmagyaraztam nekik, hogy ez mit jelent. Amikor pedig a tradicionalis – vødør vizzel hølgyek nyakon øntese – mivoltrol beszeltem nekik, teljesen hulyenek neztek, es nem hittek el, hogy ez valoban igy mukødøtt. Eddig en kaptam un. ”culture shock”-ot folyamatosan, ezzel viszont tørlesztettem egy hangyanyit. Na most van vege.

roots

Kezd tavaszodni

Ugy tunik, a multkori ørømmamor tulsagosan is magaval ragadott. Nehany nappal ezeløtt furcsa modon egyfajta hianyerzet kezdett el uralkodni rajtam, amire nem igazan tudtam rajønni, hogy mi lehet ez. Aztan ma reggel igy ebredtem: “Ezer ørdøg es pokol! Jo ideje nem frissitettem a blogot…!” Bocs. Egesz allo nap csak ezen birtam agyalni, hogy megis mit kellene lekøzølnøm. Meg mindig homaly van a fejemben, de nekiuløk es majd lesz, ami lesz.

Bekøszøntøtt az aprilis. Hatra van meg kettø, vagyis masfel honap a projektembøl. A nyelviskola melle biggyeszthettem egy pipat(szobeli is teljesitve)-oda sem kell mennem tøbbet. Ezt a vege fele mar kezdtem sajnalni. A ”teljes munkaidøs beosztas”-ba viszont mar nagyon vagytam vissza (nem vagyok munkamanias, oksa?!) mar csak azert is, mert ugyan nyitastol zarasig a kavezoban kell lennem, ennek ellenere megsem kell reggelente 8-nal eløbb kelnem. Januartol marcius vegeig viszont a hetkøznapokon szenvedve masztam ki az agybol hajnali fel7 es 7 køzøtt azert, hogy 8ra beerjek az oskolaba.

Eløkotortam a tarolo legmelyerøl a biciklimet es mar marcius vege ota csak azt hasznalom køzlekedesre. Røgtøn a masodik utamon ram is szakadt az eg. Meg szerencse, hogy volt nalam valtas nadrag. Azt is csak a biztonsag kedveert vittem magammal, mivel indulasom eløtt nagyon logott az esø laba. Ez a biciklizes-dolog nagyon jol jøtt mozgas szempontjabol, ugyanis az eddig szinte rendszeres jellegu keddi sportestek elmaradoztak az utobbi hetekben. Helyette persze ott vannak a røplabda”edzesek”. 

Aprilis 1. napja itt sem telhet kisebb-nagyobb mokazas nelkul. Csak ahogy en megtapasztaltam, az egyszeri embert leginkabb az ujsagok probaljak megtrefalni, nem a tarsak. Ez a hulyere vetel ugy mukødik, hogy szinte minden komolyabb napilap lekøzøl a fontos hirek køzøtt egy hatalmas baromsagot. Egy kereszteny napilapban az iment emlitett ”kamuhir” kb. errøl szolt: Dania teruleten mar a 13.szazadban muszlim bevandorlok tømkelege elt. Egy masik, mezei napilapban pedig ezt talaltam: egy szingli nø, aki mar jo ideje nem volt ferfival, hetes ikreket var. Ennek a kamuhires dolognak amugy az a lenyege, hogy ha megleled ezeket, es rajøssz, hogy ez baromsag, akkor te vagy a nagykiraly, mert teged nem birtak atverni az ujsagok. Fogtam is a fejem rendesen, amikor felvilagositottak az itteni trefalkozasi modra (otthon en meg nem talalkoztam ehhez foghatoval, de køvezzetek meg, ha Mo.-n is mukødik ilyen). 

Bowlingozni jo dolog. Megint megcsillogtathattam a tudasomat, bar az ellenfeleim fenyevekkel jobbak voltak nalam. ”Ravaszabb csak akkor leszel, ha ravaszabb ellenfellel jatszol”- tartja a mondas. Mondtak is az okossagokat – mit, hogyan, merre? -, amiket igyekeztem megfogadni; nehany tarolas nekem is øsszejøtt, de mindig utolsokent vegeztem. Azon persze a mai napig sem csodalkozom, hogy legutobbi partnereim tulsagosan is jok eme sportagban – akik minden heten minimum egy napot csak bowlingozassal tøltenek (jo vilaga van a nyugdijasoknak!). 

Mas igazan fontos dolog nem is nagyon tørtent egyetlen kiveteltøl eltekintve. Edesanyam is ellatogatott ide a messzi Aarhus-ba. Egy eleg hosszu hetveget tudtunk køzøsen eltølteni. Ezalatt igyekeztem a lehetø legtøbbet megmutatni neki a varosbol. Hala a meglepøen jo idøjarasnak(nem esett esø egy heten keresztul), rengeteget tudtunk biciklizni es setalni a kørnyekben. Eleg surure sikerult megterveznem a programot, igy az a nehany nap visszatekintve rettentø gyorsan elszallt. Elegedett is volt edesanyam. Miutan hazautazott, ujra eløtørt bennem kis idøre a honvagy. Aggodalomra viszont abszolut nincs okom, hiszen ha ez a maradek hatralevø idø is olyan gyorsan fog eltelni, mint ahogy eddig tørtent, nemsokara ujra otthon leszek. 

Csak sikerult øsszerittyentenem valamicsket.

rozsdamentes 

Ørømteli

Csupa jo dolog tørtent velem az elmult tøbb mint egy hetben. A puszta jokedvre nem mas, mint maga az idøjaras adta meg az alapot. Meglepø modon alig esett az esø. Ez az alig kb. egy deleløtt alatt tørtent. Azota meglepø modon szinte csak napsutes tapasztalhato (neha azert beborul, de csapadekot meg nem hozott magaval a tenger szele, egyeløre). A nyelviskolaban a korabban beharangozott teszt irasbeli reszet sikeresen teljesitettem. Hogy megis milyen eredmennyel? Erre meg a tanarom sem tudott valaszolni; csak annyit mondott, hogy ha annyira kivancsi vagyok a reszletekre, akkor kopogtassak a ”vizsgakøzpont” ajtajan. Ez persze nem fog megtørtenni a reszemrøl, hiszen a lenyeget mar tudom. Jøvø heten meg hatra van a szobeli, utana meg ”szifon-valltaska”- bucsu az iskolapadtol. 

Az internet adta lehetøsegeknek køszønhetøen nehany labdarugo-merkøzes eredmenye jutott tudomasomra, amiket eløszør el sem akartam hinni, de kenytelen voltam – a Vidi DIADALA a Fradi ellen es a Debrecen elleni sikere(nem is tudom, melyiknek øruljek jobban). A Real Madrid BL-tovabbjutasahoz meg mindig nehezen talalok szavakat(szamomra ez a csucspont fociugyileg). Persze-persze, most lehet mondani, hogy mennyire kinyilt a csipaja a gyereknek, de az egyszeri futball-szeretø embernek is megadathat nehany apro ørøm. Amugy a Real-meccset nem mertem køzøsen vegignezni a tøbbiekkel es volt bennem egy kis bizonytalansag-erzet a kezdøsipszo eløtt. Valami azt sugta, hogy jobban teszem, hogyha egymagam izgulom vegig a 90 percet a folyamatosan akadozo stream okozta bosszusagokkal fuszerezve. Igy is tettem, de nem bantam meg, søt. De ennyi eleg is lesz a focirol. 

Legutobbi hetvegen megint vendegfogadosdit jatszottam. Ujabb nemet tarsak jøttek Aarhus-ba, szinten København-bol (az øsszes nemet a føvarosban ”szolgal”). Sokkal jobbra sikeredett az a harom nap, amit nalam tøltøttek, mint amit vartam. Volt termeszetesen sørfogyasztas, de a kulturalodasnak is szenteltunk idøt. Aarhus belvarosatol 5 perc setara talalhato ”Az øreg varos” nevu szabadteri muzeumban csillapitottuk kulturalis szomjunkat. Ezen intezmeny arra hivatott, hogy a 18-19. szazadi dan hetkøznapokat felelevenitse az idelatogatoknak. 

Es meg mindig nincs vege az elmenybeszamolonak. 

Marcius 21. napja, annak is az esteje sokaig elevenen fog elni az emlekeimben. Koncertet latogatattam aznap. Meghozza nem is akarmilyen koncertet. Ket olyan egyuttes lepett fel, akik annak idejen(´80-as evek elsø fele)meghatarozo alakjai voltak egy uj zenei iranyzat vilagra hozasaban. Munkassagukkal mind a mai napig nagy hatassal birnak az azota alakult bandakra. A ket fellepø: MEGADETH&SLAYER. Olyan musørt sikerult kiadni az uraknak magukbol, aminek cseppet sem volt hakni-szaga. Eløbbi zenekar(Megadeth) repertoarjat hallgatva a køzønseg reszerøl nem volt nagy mozgolodas. A nep inkabb a fellepøk jatektudasanak csodalasaval volt elfoglalva. Utobbi zenekar(Slayer) viszont mar a felvezetø alkalmaval elszabaditotta az indulatokat. Amikor ugyanis kialudtak a nezøteret megvilagito lampak, szinte mindenki a lehetø legkøzelebb akart lenni a szinpadhoz. Az igazi haboru termeszetesen akkor kezdødøtt, amikor a zeneszek a hurok køze csaptak. Jomagam a koncert alatt az 5-9. sor køzøtt probaltam eletben maradni. Masnapra olyan nyak-, hat- es labfajasom volt, amilyen eddig nem sokszor fordult elø velem. Kimeletlen gyilok a køzønseg reszerøl, kompromisszumot nem ismerø zene Slayer-ek reszerøl. Ez volt az egyetlen elvarasom az esttøl es szerencsere nem kellett csalodnom. Amugy meg mindig borsodzik a hatam, ha visszagondolok a hetføi esemenyekre.

Zaraskent pedig mindket bandatol fogadjatok egy-egy koncerten elhangzott track-et, es egy-egy olyan szerzemenyt is, amik ha jatszottak volna, akkor tøkeletesse tettek volna szamomra az amugy is kivalo estet.
Elhangzottak: megadød es haboru
Jo lett volna: egyik, masik

Erezzetek jol magatokat!

Farsang elmultaval

Nagyon beindultak a dolgok itt a messzi Skandinaviaban. Alig kezdtem neki a nyelviskolanak, lassan mar be is fogom fejezni az ottani tanulmanyaimat. Valoszinuleg azert ilyen gyorsan, mert tul okos vagyok en ahhoz, hogy nyelviskolaban vacakoljam el a draga idømet. Ez persze nem igy van (valamit azert megis irnom kell, hogy ne legyen tulsagosan rovid ez a bejegyzes – ez eleg szar lett, de nem kerul korrigalasra mar csak azert sem). Az ok pedig a køvetkezø: a fogado szervezetem, aki tamogatja kinttartozkodasomat, csak ket szint elvegzesenek køltsegeit allja. Ez az en esetemben az elsø es a masodik modul. Ha lassabban haladnek a jelenlegi tempomnal, akkor valoszinuleg majusban is ott csucsulnek a tøbbi bevandorlo køzøtt az iskolapadban. De igy, hogy køvetkezø heten tul leszek a teszten, joval idø eløtt abbahagyom a sulit-remelhetøleg. Majd meglatom, mit dob a gep, de bizok magamban.

A kavezoban kerek egy hete ujabb ”munkatarsam”  van. A nepføiskola egyik hallgatoja tølti gyakorlati idejet nalunk, feladata kb. annyi, mint nekem, leszamitva a konyhai besegitest. Neki csak a vendegekkel kell beszelgetni. Volt farsangi mulatsag is a kavezoban. Bar az inkabb szolt a vendegek gyermekeinek, mint maguknak a vendegeknek. Fastelavn (ahogy itt a farsangok nevezik) unnepen a gyermekek maskarat øltenek meglepø modon, majd øsszegyulnek, hogy egy plafonrol lelogo, csokival es cukorral megtøltøtt fahordot sodrofaval szetverjenek. Minden resztvevønek van egy utesi lehetøsege kørønkent egeszen addig, amig a hordo el nem tørik es az edesseg ki nem hull beløle. Ez a kavezoban is megtørtent, a gyerekek pedig kegyelmet nem ismerve probaltak minel tøbb nyalanksagot øsszegyujteni. Eleg vicces latvany volt. Fogyasztottunk specialis dan farsangi fankot, aminek neve fastelavnsboller. Ez csak annyiban kulønbøzik a magyar farsangi fanktol, hogy vaniliatøltelekkel van kibelelve es szines cukorøntettel van nyakonburitva. Ritkafinom csemege. A risalamande mellett ezt is nagyon fogom hianyolni.

Masfel hete a nepføiskola nehany diakja ugy hatarozott, hogy røplabda-csapatot alapitanak; engem is bevettek a mokaba. Volt eddig kemeny ket edzesunk(heti egy van amugy is). Az edzønk (az egyik diak, røpizik vagy 10-11 eve) hamar bedobott minket a melyvizbe, ugyanis az elmult hetvegen mar versenyen vettunk reszt. Ez egy teruleti amatør bajnoksag volt. Azt nem mondhatom, hogy jo eredmennyel zartunk. 3 meccsbøl csak egyet nyertunk. Nagyon latszott, hogy kezdøk voltunk, mert pl. az egyik meccsunket teljesen nyert helyzetbøl veszitettuk el. Viszont most mar ilyenen is voltunk, belekostoltunk a komoly versenyzes izebe. Tudomasom szerint majus elejen lesz a køvetkezø “torna”, amin a mi csapatunk is jatszik. Addig pedig van tøbb mint egy honap, hogy fejlødjunk, ugyanis van hova. Amugy a csapattarsaim es en is nagyon lelkesek vagyunk. Remelem jo dolgok fognak kisulni ebbøl.

Fellegezhettek, ugyanis az idøjaras-jelentes ez alkalommal elmarad. De legkøzelebb majd bepotolom.

Vigyazzatok magatokra!

Ezzel a cseh remekkel mar regota tartozom, kedves olvasoim!

Ez jutott februarra

Køtelessegemnek erzem, hogy folytassam az elmenyek megosztasat, szoval itt az ujabb.
Ujabb hosszu ket het røppent el, termeszetesen csøppet sem unalmasan. Persze tovabbra is csak a megszokott dolgokat muveltem. Viszont annyi valtozas tørtent, hogy egyre tøbbszør vagyok kenytelen danul beszelni (itt volt mar nagyon az ideje). Az a nehany diak a kolibol, akikkel napi kapcsolatban vagyok, az utobbi idøben csak danul hajlandoak tarsalogni velem. Megpedig azert, mert szerintuk masfel honapnyi nyelviskolaba jaras utan kepes vagyok folyamatosan danul karattyolni. Ez neha sikerul is, de hamar atcsap egy mix-be, mert meg sokszor keverem az angolt es a dant. Ekkor azonban jokat røhøgøk magamon. Amugy a tøbbiek nagyon segitøkeszek ilyen teren, mert egybøl kijavitanak es neha el is magyarazzak, hogy hogyan hasznaljam helyesen a ”dolgokat”.
A legutobbi sportest eleg egyedire sikeredett, mert a teremben, ahol jatszani szoktunk, a vilagito berendezes felmondta a szolgalatot, es csak nehany neoncsø segitett minket a latasban. Megint nyugdijas-røplabda volt teriteken, de a felig søtet jatekter elegge megnehezitette a helyzetunket. A kørulmenyek ellenere azonban nem akartuk, hogy karba vesszen az est. Jol szorakoztunk meg ugy is, hogy neha a labdat is alig lattuk.
Ujabb idøjaras-jelentes: ujra havazni kezdett februar masodik feleben. Harom-negy napig majdnem folyamatosan erøsen szallingozott, de par ora erejeig azert el-elallt. Mindezt meg vegigkiserte egy jo adag szel olyannyira, hogy menni alig lehetett az utcakon. De ez a tømegkøzlekedesnek nem okozott gondot – bar az ujsagokban lehetett olvasni nehany arokbaborulasrol. A het vege fele szerencsere teljesen elallt a havazas (a hideg viszont meg tart a mai napig). Az allando fagyok ellenere azonban szep napos idø volt. Ennek ørømere barangolosra vettem a figurat es setaltam egy hatalmasat a belvarosban. Ez igen emlekezetesre sikerult, hiszen eltevedtem. Megpedig azert, mert addig szamomra ismeretlen helyekre sikerult eljutnom. Ezzel nem is lett volna semmi gond, hogyha utkøzben odafigyelek egy kicsit arra, hogy merre is megyek. Volt peldaul egy utca, amit egymas utan kb. 3 kulønbøzø helyrøl is megkøzelitettem.
A hetvege tovabbi resze mar csak køzøs meccsnezes volt nehany sportbarat diakkal. Eme jo szokasunkat a BL-meccsekre is atmentettuk. Volt is nagy fieszta-hangulat Arsenal-Barca rangado utan (neha jolesik erdekszurkolonak lenni, de fogalmazhatok ugy is, hogy legszebb ørøm a karørøm).
A kavezoban uj feladattal biztak meg feletteseim. Eleinte csak az engedelyukkel, de az elmult heten mar rendre nekem kellett elvegeznem a kasszazarassal kapcsolatos papirmunkat. Abszolut nem nehez melo, de azert nagyon oda kell figyelni a szamolasnal. Azt azonban kikøtøttem, hogy csakis felugyelettel vagyok hajlando elvegezni ezt az igencsak feleløssegteljes ”munkat”.
A legutobbi hetvegen (februari utolso) ujra eløvettem vendegfogado enemet, ugyanis København-ban elø egyik projekttarsam tette tiszteletet nalam. Nem tartozkodott sokaig Aarhus-ban, de sikerult tartalmasan eltøltenunk az egyutt tøltøtt idøt. Ellatogattunk egy helyi barba, ahol egy dan-angol banda jatszott szombat este. Rockot nyomtak, megpedig a klasszikus-legendas 60-as es 70-es evek stilusaban. Szereny szemelyemnek kimondottan tetszett a zene es eløhozta bennem azt az erzest, amit ugy hivnak: fesztivalhangulat. Mar varom a nyarat…
A nyelviskolaban mar az un. køzephalado csoportban koptatom a padot, de megeri. Harom korabbi csoporttarsammal kerultunk be a jelenlegi csoportunkba, ahol a tanar a køvetkezøkel fogadott minket: ha ugy erezzuk, hogy kepesek vagyunk ra, az ez ev 11. heteben tartando modultest-re beadhatjuk a jelentkezesunket. Meglepø fogadtatas, en elsøre ugy gondoltam varok egy kicsit ezzel a megmerettetessel. Viszont a tanarunk nagyon bizakodo. Egy probat termeszetesen meger a moka, megpedig azert, mert ha sikerrel veszem az akadalyt, akkor a tervezett 4 honap helyett kb 2,5-3 honapra redukalodna a hivatalos oktatas szamomra. Majd meglatjuk.

Mara ennyi, folytatas hamarosan. Minden jot!

hangok 

Cim nelkul

Most gondoltam csak bele abba a tenybe, hogy køzelebb vagyok a projektem vegehez, mint az elejehez. Kevesebb mint negy honap, es el kenyszeruløk menni innen. Mar eløre latom, hogy lesz siras-rivas az utolso napokban.

Ennyire eløre azonban meg nem gondolok, mert addig azert meg tørtenni fog egy s mas.

Uj felev kezdødøtt a føiskolan. Kicserelødøtt a tarsasag majdnem fele – visszajøttek azok, akik gyakorlati idejuket tøltøttek, kikøltøztek azok, akik gyakorlati idejuket fogjak tølteni es persze egy ujabb elsø evfolyam is elkezdte tanulmanyait. Az uj arcok køzul nehanyan resztvettunk a mult het folyaman a mar-mar feledesbe merulø keddi sportesten (2 honap utan ez volt az elsø). Ez az alkalom ugyan eleg karcsura sikeredett, leven hogy csak masfel orat mozogtunk, de azert a nyugdijas røplabdazast igencsak megereztem masnap a karomban es a labamban. Tudom, puncsos lettem… Azert bringara megsem fogok pattanni a fagyos idøben.

Az idøjarason mar nem lepødøk meg. Tel van ugyan, de havat utoljara januar masodik hete kørnyeken lattam utojara (København-ban a seminar ideje alatt mar csak esø esett). Hol verøfenyes napsutes van, hol teljesen be van terulve az egbolt. A hømerseklet ingadozasarol nem is beszelve. Ejszakankent vannak az igazan durva fagyok, amikbøl tøbbszør is jut napkøzbenre. Ha meg nem, akkor  eleri a +4-5fokot is a hømerseklet. A legjobb, hogy altalam eddig meg nem tapasztalt erøsseggel fuj a szel. Par napja peldaul, amikor mentem vissza a szobamba vacsora utan, Szel urfi majdnem hanyatt løkøtt. Szerencsere nem sikerult elesnem, de nehany lepest azert erølkødve kellett eløre haladnom.

A nyelviskolaban tul jol mennek a dolgok. Megtørtent az elsø megmerettetes. Eredmennyel majd csak køvetkezø heten tudnak szolgalni, de a tanarom pozitiv dolgokat hallott vissza a vizsgaztatoktol. Nem volt nagy ørdøngøsseg igy utolag visszagondolva. A vizsga szobeli volt es ket reszbøl allt. Az elsø reszben engem kerdeztek, a masodik reszben pedig en. Az elsø reszhez el kellett olvasnom 3 (mese)kønyvet, es volt ket szabadon valasztott temam(napirend, csalad), amit kidolgozhattam meg a ”vizsga” eløtt. Igy øsszesen 5db “tetelem” lett. Huznom kellett, szoval nem tudtam eløre, hogy mirøl fogok szøvegelni. Az egyik kønyvnek a tartalmat kellett elmondanom. Erre volt kerek egy percem, majd a nenike meg belekerdezett egy-ket aprosagba. Ezutan køvetkezett a masodik resz, ahol huztam egy kepet, es a kepen levø szemelyekrøl, helyzetrøl (meg ami meg eszembe jutott) kerdeztem a vizsgaztatot. Ez sem tartott 2percnel tovabb. A vegen pedig megajandekoztak egy hatalmas (mufogsoros) mosollyal. 

A vegere meg valami: olyan dologban volt reszem, amire eddig meg nem volt pelda. Tørtent pedig, hogy a kollegiumnak abban az epuleteben, ahol en is lakom, elfogyott a hideg viz. Igen, az. Nem a meleg. Ki latott mar ilyet? Megengedtem a hidegvizes csapot-nem jøtt semmi. Kicsit elhuztam a nyelvet a melegviz iranyaba. Ekkor mar jøtt az aldas, de az tuzforro volt. Komoly køvetkezmenyek nem voltak. En pedig punk lettem egy hetvege erejeig \m/. Nemam. Az iskolai zuhanyreszlegben leltunk ra a tisztalkodasi lehetøsegekre. Es ott meg hideg viz is jutott bøven.

oldschool-newschool

Laza suritmeny

Ahogy azt korabban megjosoltam: hosszu idø telik majd el a køvetkezø bejegyzesig. Beigazolodott? Igen. Nagykiraly vagyok, nemdebar?!
Azt azert hozza kell tennem, ket (es fel) hetet nem lesz kønnyu røviden øsszefoglalni, viszont minden levegøvetelrøl sem fogok megemlekezni.
Mindegy is. Szoval az ugy volt, hogy szamoltam a napokat, hogy mikor mehetek mar vegre København-ba seminar-ra. Csordogaltak a percek, lassan teltek az orak. Køzben azert a hetkøzi køtelessegeimnek is eleget tettem: nyelviskola, kavezo, evesivasszarasmellekhelyidolgokfurdes. Igy erkezett el januar masodik penteke, amikor vonatra szalltam es eszmeletlen gyorsasaggal elszaguldottam Dania føvarosaba, hogy egy hetig tagittassam a fejem.
Az utazas eløtt azert meg resztvettem a føiskola vegzøseinek bucsuvacsorajan – pontosabban mar majdnem vege volt a vacsoranak, amikor megerkeztem.  Kivetelesen nem volt inyemre az estebed. Pizza volt ugyan, tøbbfajta es hatalmas mennyisegben, de nalam nem volt nyerø a dolog. Føleg a tenger gyumølcsei pizza. Pfuj…
De terjunk inkabb vissza az eløzø gondolatmenethez es køvetkezzek a seminar napi bontasban.
København-ban az erkezesem utan elfoglaltam a szallasomat, majd felkerestem a tøbbieket, akik termeszetesen ørultek, hogy lattak, de nem volt nagy øsszeborulas, mert hat szilveszterkor-ujevkor lattuk egymast utoljara.
Lassan megjøtt mindenki, elkezdhettuk a programot. Az egy het alatt kulturalodastol kezdve a szemelyisegfejlesztesig minden volt. Elsø este(pentek) peldaul ellatogattunk egy kavezoba, ahol fellepett nehany banda. Feltørekvø zenekarok voltak, indie-t vagy mi a lofuttyøt jatszottak. Hat az a fajta zene sem lett a kedvencem.
Masnap(szombat) a køvetkezø feladat vart rank: storytelling. Eløszør kisebb csoportokra osztottak minket, majd  minden csoport kapott egy reszletet a Csipkerozsika c. mesebøl.  Elsø feladat: a kapott reszlet fø cselekmenyet abrazoljuk elø szoborkent. Masodik feladat: Foglaljuk øssze es mondjuk el røviden, hogy mirøl szol az adott resz eløszør csoporton belul, majd køzøsen.  Utobbit mar ugy csinaltuk, hogy kørbe alltunk es mint egy mesemondo kør beszeltuk el egymasnak a sztorit.
Aznap este az egyik lanynak tartottuk a szuletesnapi bulijat. Teljesen jo volt minden egyetlet aprocska problemat kiveve. Jomagam ujevi fogadalomtetelre vetemedtem, megpedig nem is akarmilyenre: ameddig csak birom, melløzøm az alkoholfogyasztast (megfazaskor tørtenø palinkafogyasztas megengedett). Aztan az lett a vegeredmeny, hogy csak nem birtam ki koccintas nelkul es igy bucsut is inthettem az absztinenciamnak ket het utan. Oooh, en egyszeru!
A køvetkezø emlitesre melto esemeny egy muzeumlatogatas(vasarnap).  Egy kortars muvesz – Eva Koch – kiallitasat tekintettunk meg a Nyt Carlsberg Glyptotek-ben (ez a neve København muveszeti muzeumanak). A legerdekesebb “alkotasa” szamomra az volt, hogy a muvesznø Rodin: A calais-i polgarok cimu szoborcsoportja møge allitott vaszonra Calais varos mai eleterøl keszitett videofelveteleket vetitett.
Aznap delutan reszt vettunk egy istentiszteleten. Az intezmeny neve Church of Rock, ahol szinesbøru bevandorlok vegzik a szertartast igen rendhagyo modon: az enekeket nem csak billentyu, hanem egy komplett zenekar kiserte. Persze nem zsoltarok voltak feldolgozva, hanem gospel-dalok voltak teriteken. Az igehirdetes inkabb hajazott a hitgyulis stilusra (vot´ min røhøgnøm), de elmondhatom magamrol, hogy ilyenen is tiszteletemet tettem.

A hetføi nap sportosra sikeredett. Eletemben eløszør korcsolyat huztam a labamra. Jo dolog, bar baromira faraszto volt. Olyannyira jol ment elsø nekifutasra, hogy csak øtszør taknyoltam a jegen.
Kedden ellatogattunk egy szocialis iskolaba, ami bevandorloknak ad tanulasi es un. kitøresi/munkahoz segitø lehetøseget ugy, hogy az iskolaban a ”diakok”(25-45eves emberek) szakmat tudnak elsajatitani, zenet, kepzømuveszetet tanulhatnak. Mukødik a dolog, legalabbis az idegenvezetønk ezt allitotta.
Szerdan egy ex-drogos eløadasat hallgathattuk meg. Megrenditø volt es tanulsagos is. Meg aznap megneztunk egy dan filmet, melynek cime: Bænken. A komolyabb dan filmekrøl tudni kell, hogy realista vilagot probalnak mutatni, neha tulsagosan is realistat.

Csutørtøkøn ket reszre oszlott a tarsasag. Tøbben elsøsegely-oktatason vettek reszt, a maradek pedig ment varost nezni. En a varosnezest valasztottam. Meglatogattunk egy fiatalok altal “uzemeltett” templomot, amely mindenfele koncerteknek (hip-hop, freestyle, jazz, rock, neha metal – persze csakis kereszteny keretek køzøtt) biztosit helyszint az altalanos istentiszteletek mellett. Ezutan muzeumot latogattunk, majd elmentunk a køzponti temetøbe, ahol a dan tørtenelem nagy alakjainak siremlekeit tekintettuk meg. Gondolok itt H.C. Andersen meseirora, S. Kierkegaard filozofusra, valamint Niels Bohr fizikusra. A nap zarasakent pedig elmentunk egy puccos etterembe, majd bowling-ozni, mivel veget is ert az egy hetes szeminarium hivatalos programja (amit nehanyan azert meghosszabbitottuk egy gørbecske estevel, de nem tørtentek vilagot megvalto dolgok).
Penteken tartottunk egy hosszabb zaroahitatot, majd utnak eresztettek minket.

A hazaut hosszabbra sikeredett, mint 3 ora, mert utkøzben valami meghibasodott az Aarhus-ba tarto vonaton, es ennek egyik køvetkezmenye az lett, hogy kb. egy orat alltunk a semmi køzepen, a masik pedig az, hogy a køvetkezø jaraton, amivel vegul visszatertem Aarhus-ba, annyi hely sem volt, mint a heringeknek a konzervdobozban. Es meg a menetidø is hosszabb volt. De kibirtam. Azota pedig ujra a mokuskerekben nyomom…

Megsem lett annyira røvid...

epic

I´m back

Heppi  nyu jiiiir mindenkinek nagyon sok szeretettel! Uj ev=uj bejegyzes. Merem remelni, hogy mindenki ezt varta mar jo ideje.

Fontos bejelentenivalo: a zenei alafestes stilusa valtozik az uj evre valo tekintettel. Mostantol csak ehhez hasonlokra szamitsatok.

Az uj evet København-ban køszøntøttem nemet tarsaimmal karøltve. Erkezesem kicsit meglepte a pajtikat, de szerencsere volt hol aludnom es meg meleg viz is jutott. Micsoda luxus! Az oevet køzøs føzøcskezessel es italozassal kezdtuk bucsuztatni. Megkostoltattam veluk a Futyuløs mezes-szilva nevu szeszesitalt, amit az utolso cseppig sikerult elpusztitaniuk, annyira izlett nekik. Ezek utan a føvaros egyik nepszeru klubjaban folytattuk az estet. A beugro a szorakozohelyre nem volt olcso, viszont ingyenes sør, pezsgø illetve uditøfogyasztasra volt lehetøseg az egesz este folyaman. Olyannyira hangulatos volt a buli, hogy teljesen ønkivuleti allapotban voltam. Mire kezdtek kitisztulni a dolgok a fejemben, azon kaptam magam, hogy januar elseje, reggel fel6 lett, en pedig a szallasom konyhajaban elelem utan kutatok; mindekøzben nemet felebarataimmal arra probalunk rajønni, hogy milyen logika alapjan lehet eldønteni egy nemet fønevrøl, hogy az him-, nø- vagy semleges nemu. A vegeredmeny ørøk rejtely marad.

Masnap az ebredes a szokasosnal joval nehezebb es fajdalmasabb volt, de a gyogysør hamar megsegitett, meghozza annyira, hogy sebteben kettøt is megittam a gyorsabb feltamadas vegett. 

Ujev masodik napjan visszatertem Aarhus-ba. Amint megerkeztem a szobamba, tisztara az az erzes volt bennem, mintha el sem utaztam volna. Nem tudom, hogy miert, de tenyleg ez volt bennem. 

Az uj ev elsø ”munkanapjan” probaltam hamar visszazøkkenteni magamat a regi kerekvagasba, ami olyan jol sikerult, hogy a feletteseimnek szo szerint el kellett zavarniuk a mosogatotol. A vendegek ørømmel fogadtak visszateresemet. Masrol sem birtak kerdezni, csak arrol, hogy nalunk Magyarorszagon milyen unnepi szokasok illetve etelek vannak.

Vegre valahara elkezdhettem danul tanulni. Eletemben most veszek reszt eløszør komoly nyelviskolai tanfolyamon, de eddig nagyon elvezem. Az elsø napon ugyan kicsit unalmas volt vegigulni a 3orat, mert csak alapdolgokat vettunk – ki vagyok, honnan jøttem, stb. Masodik illetve harmadik napon mar kibøvitettuk a tudastarat – belekezdtunk a nyelvtanba es megtanultunk szamolni. A tanar a hamadik nap utan at akart kuldeni egy erøsebb csoportba, mert latta rajtam, hogy egy bolhafutykøsnyit tøbbet tudok, mint a csoporttarsaim, akik teljesen a nullarol kezdek a dant. Abban maradtunk, hogy meg varunk egy hetet, utana pedig eldønthetem, hogy akarok-e menni, vagy nem. Majd meglassuk!

A nepføiskolan nem valtozott semmi, csak annyi, hogy a nemzetkøziek leleceltek.

Mily´ meglepø: a suli diakjainak is van valami vizsgaidøszak-szeruseg. Csak itt a hallgatok nemelyik megmerettetes teljesitesehez hasznalhatnak sajat valamint tanari jegyzetet is. Erdekes.

Az eddig eltelt idørøl ennyire futotta. Mar most elnezest kerek azert, hogy a køvetkezø bejegyzesemig varni kell minimum ket hetet, ugyanis jøvø hetvegetøl egy egyhetes szeminariumon veszek reszt. Addig legalabb lehet keszulni gondtalanul a vizsgakra, vagy minden masra, ami fontos.

Amit pedig az elejen irtam a zenei dolgokrol, azokat nem kell elhinni. Egyenløre meg nem ment el teljesen az eszem. Itt a bizonyitek.