A kønnyes bucsu eløtt

Ujra itt vagyok. Meglepø, føleg nekem. Mindez azert van igy, mert kezd tudatosulni bennem, hogy nemsokara elhuzom innen a csikot es meg nehany aprosagot meg szeretnek osztani Veletek. Igerem, nem leszek nagyon hosszu, mivel csak a mult hetrøl kell meselnem.

Reszt vettem az utolso ”munkahelyi meeting”-emen. Baromi unalmas volt szamomra, bar a supervisoromnak sikerult ebren tartania. Ugyanis amig masok beszeltek, ø azzal volt elfoglalva, hogy a mellette uløt csesztette, en meg majd megfulladtam a visszafojtott nevetestøl. Az a nehany ember, aki lemaradt a vizualis humorcsokorrol, ertetlenul nezett engem, ahogy majdnem leestem a szekrøl røhøges køzben. Persze tiszteletleseg volt ez az egesz, føleg, hogy a kavezo vezetøje is resztvett az ertekezleten. Sulyos køvetkezmenyek nem lettek, csupan annyi, hogy a ”munkanapom” hatralevø reszeben nem ehettem sutit – na jo, ilyen azert nem volt.

Szerda este kollegaimmal egy olasz etteremben bucsuztatassal egybekøtøtt vacsorat tartottunk – elkøszøntunk az egyik munkatarsunktol, aki juniustol egy belvarosi kiføzdeben fog konyhafønøki teendøket ellatni; es tølem, mert veget er a projektem. Mivel nem vagyok gasztronomusi venaval ellatva, ezert csak annyit tudok mondani a menuvel kapcsolatban, hogy az eløetelnek felszolgalt hajszalvekony prosciutto-szeletekbe csavart sargadinnyekockaktol, valamint a føetelkent elfogyasztott carbonara-tol valosagos izorgazmusom volt. Volt desszert is, de az annyira nem køtøtte le a figyelmemet az eløbb emlitettekkel ellentetben.

A penteki nap munkaszuneti nap volt Dania-szerte – Store Bededag (nagy imanap), ahogy itt hivjak. Ez egy egyhazi unnepnapot takar, ami meg a katolikus idøkbøl maradt fenn. Ahogy a fønøk es a Wikipedia tajekoztatott: mindig a husvet utani negyedik penteken tartjak ezt az unnepet. Tovabba megtudtam azt is, hogy ez a kisebb katolikus unnepek gyujtemenyet es azok egy napon unnepleset jelenti.

Szombaton sportesemenyen vettem reszt, igaz, csak nezøkent. Az egyik kolis srac elhivott a focimeccsere. A csapata magyar viszonylatban szamitva Megye 3. osztalyban szerepel, tehat a letezø legalsoban. Nehany szo a parharcrol. Alacsony szinvonalu merkøzesnek lehettem szemtanuja. A Lyseng IF (kolis cimbora csapata) probalta uralni a merkøzest. Ugyan sikerult 3-4 ajto-ablak helyzetet kialakitaniuk, de ebbøl csak egyet valtottak golra, azt is az elsø felidø 20. perce kørnyeken. Az ellenfelnek annyi køze volt a jatekhoz, hogy a masodik felidøben valami szerencse folytan kiegyenlitett. Tehat csak mezønymunkat volt alkalmam megtekinteni. A szokasos “birozas” sem maradhatott el – ezt leginkabb a Lyseng IF kispadja vegezte. Volt is emiatt egy kisebb vita, de semmi komoly nem lett beløle (hozzateszem, a kispadon uløknek teljesen igazuk volt abban, hogy a biro tenykedeset fikaztak, mert a legkisebb kontaktok is be lettek fujva, lassitva ezzel az amugy is unalmas merkøzes folyasat).

Vasarnapra mar csak a takaritas es a føløsleges holmik szetvalogatasa jutott rakeszulve a nagy utazasra.

Az idevago dal pont egy szemetelø-røl szol. MUHAHA :)

The end is near

Veszesen køzeleg a Veg. Olyan veszesen, hogy mar csak 15 napom van hatra. Kiszol belølem a pesszimista, mikor iras køzben arra gondolok, hogy az olvasok ezt gondoljak: ”na, ezzel a szerencsetlennel megint nem tørtent semmi, mert mar megint az idø mulasaval foglalkozik!” Valo igaz, irgalmatlan gyorsan telnek a mindennapok, de azt azert cafolom, hogy nem tørtenik semmi. 

Es tessek.

Eleg sportosra vettem a figurat az elmult egy honapban. Napi rendszeresseggel biciklizem es biliardozom. Utobbit ilyen ”mikor-hol” alapon: van, amikor csak a kavezoban, van, amikor csak a suliban vacsora utan, de az is megesik, hogy mindket helyen megcsillantom a tudasomat. A legjobb azonban megis az, hogy a suliban mar darts-ozasra is van lehetøseg. Most ezzel vagyok ugy, mint a biliardozassal szeptember-oktober kørnyeken – van hova fejlødni.

Sajnos a røplabda-edzesek rendre elmaradtak az utobbi idøben, de ezt szerencsere tudtuk karpotolni nehany kellemes esti foci- es strandrøpi meccsel, amig meg nem volt esøzes.

Es most idøjaras-jelentes køvetkezik: egeszen a mult hetig verøfenyes napsutes uralkodott Aarhus-szerte. Nyoma nem volt annak, hogy Daniaban egy atlagos evben kb.180 olyan nap van, amikor esik az esø. Durva egy info, pedig ez az igazsag(az itteniek szerint, en azonban nem szamoltam utana). Ugy tunt, hogy ez az ev kivetel ilyen szempontbol. De ra kellett jønnøm, hogy megsem az, ugyanis a mult penteken egyik pillanatrol a masikra ugy beborult, hogy nagyon, es kisebb-nagyobb megszakitasokkal egesz hetvegen esett az esø (ma meg folytatodott, es valoszinuleg folytatodni is fog a jøvø hetig - legalabbis ameddig a netes elørejelzes ellat). Es ez volt az idøjaras-jelentes.

Visszakanyarodnek meg nehany mondat erejeig a sportolashoz. Majus elsø hetvegejen ujra megmerettette magat az iskola røplabda-csapata egy varosi kupa selejtezøjeben. Tøbb mint egy honapig rendes edzesunk sem volt, igy nem okozott nagy meglepetest, hogy nyeretlenul hoztuk le az egesz “tornat”. Arra legalabb jo volt, hogy szorakoztunk, jatszottunk egy jot. Ezzel a negymeccses sorozattal pedig lezartam kulføldi csapatsport-karrieremet. Visszatekintve egesz jo moka kerekedett ebbøl a røplabdazasbol, mar csak a tarsasag miatt is. De ennyi volt, tøbb ilyen pedig nem valoszinu, hogy lesz.

A kavezo mindennemu programjaiert feleløs “felettesem” marcius ota szervezte a szokasos tavaszi-nyari egynapos kirandulast.  Egy allatkerti latogatast takart ez az un. Sommertur - mar megint. Azert megint, mert az elmult 3-4evben is rendre allatkerti vizit volt a program. Az ok: minden evben a kavezo vendegserege valaszt helyszint, ami az esetek 85%-ban nem mas, mint egy allatkert. A programfeleløsnek ezzel kapcsolatban csak annyi a dolga, hogy kivalassza azt a helyszint, ahol eddig meg nem jartak. Igy jutott a valasztas køzel masfeloranyi autoutra levø kisvaros allatkertjere. A kirandulas napja egy kiveteles napra esett: a szuletesnapomra. Jol jøtt ki a lepes a ”munkatarsaimnak”, mert igy legalabb nem kellett nekik kuløn programmal es ajandekkal keszulniuk. Ez persze nem jelenti azt, hogy rosszul ereztem volna magam, søt. Szulinapi torta ugyan nem volt, helyette viszont ketszer ebedelhettem. Egyetlen dologgal megis nehezen baratkoztam meg: a dan szuletesnapi dalokkal. Mint ahogy mas helyeken is szokas, itt is enekszoval køszøntik a szulinapost. A baj csak az, hogy az eneklø sereg sosem akarja abbahagyni a notazast. Minimum 3 dalt el kell enekelni az unnepelt szamara. En ezekkel a dalokkal vagyok ugy, hogy meg az ellensegemnek sem… Amugy mindent øsszevetve hangulatos kirandulas kerekedett az egeszbøl. Jo alkalom volt arra, hogy hasznaljam a fenykepezøgepemet. Kedves olvasoim! A køvetkezø ket het valamelyik napjan blogom befejezi mukødeset. Ez csak azert mondom igy idejekoran, hogy fel legyetek keszulve.

Kellemes majus masodik felet mindannyiotoknak!

ørøk kedvenc 

Az utolso etap

Beerkeztem a finish-be. Mar nincs sok hatra, csak nehany het. Most ugy vagyok, hogy mennek is haza meg nem is. Jo lenne ujra otthon lenni, de eløre tudom, hogy ha otthon leszek, a daniai mindennapok fognak rettenetesen hianyozni. De majd lesz ez valahogy.

Husveti szunet volt a suliban a mult heten. Ez megint azzal jart, mint ami az øszi szunetben volt-teljesen kiurult az iskola es a kollegium, bezart a konyha (szokasos ervagas). Røviden: megszunt az elet. Ekkora uresseget nem nagyon lattam meg. Bar nekem mennem kellett a kavezoba egeszen mult szerdaig, szoval nekem csak csutørtøktøl hetføig  tartott a ”szabadsag”. Szerencsere a kajakerdest a kavezo segitsegevel megoldottam: ami az ebedekbøl megmaradt, abbol vittem vacsorat, az unnepnapokra valot pedig megvettek nekem.

A szunet alatt nem csinaltam semmi extrat. Ettem, ittam, tv-t neztem, doboltam, neteztem. Persze a mozgast sem hagyhattam ki, mivel a szervezetem megerezte a bicikli-mentes letet. Igy hat nem volt mas valasztasom, bringara pattantam es a kørnyeken tekeregtem. Szerencsere gyønyøru napsuteses idø volt a szunet alatt vegig, søt, meg a szel sem fujt annyira, mint ahogy az megszokott. Amit mindig utba ejtettem, az a tengerpart melletti erdø volt. (Ott az egyik kirandulasom alkalmaval majdnem eltevedtem, de szerencsere sikerult kiszabadulnom a vadonbol.) Egyik utam soran megalltam nezelødni az ominozus erdø egy elkeritett resze mellett. Ebben az elkeritett reszben kicsi øzikek voltak køzszemlere bocsatva. Meg simogatni es etetni is lehetett øket. Lehet, hogy csak nekem felfoghatatlan ez a jelenseg, de normalis esetben szerencsetlen allatok elfutnak az ember eløl-meg akkor is, ha az csak megetetni akarja. Ezek az allatok azonban szo nelkul ”baratkoztak”.

A husvet vasarnapot, pontosabban a delutant a tengerparton tøltøttem. Vettem egy 6pack husveti sørt, amibøl a fuben fekves es a magam ele bamulas køzben be is nyeltem nehany dobozzal. A husveti sør nagyon finom ital, annyiban kulønbøzik a hagyomanyos sørtøl, hogy jellegzetesebb az ize es valamivel magasabb az alkoholtartalma(1-2%-kal). Ez a tengerparton fetrenges nagyon jol esett; teljesen kikapcsolt (bar lehet, hogy csak az alkohol hatott). Azt hallottam, hogy a kisbabakra a zøld szin nyugtato hatassal van. Nekem ez az info anno kicsit hihetetlennek tunt, de ahogy neztem a viz kekes-szurkes szinvilagat, nagyjabol felfogtam ezt az akaraton kivuli, szin hatasara tørtenø megnyugvast. Na nem, mintha idegbajos lennek, de hihetetlen jol esett. Tøbbet errøl nem tudok leirni. Ugy vagyok ezzel, hogy ezt latni, tapasztalni kell. Persze csak napsutesben. Valoszinuleg esøs-viharos idøben is megvan a maga gyønyøtusege a vizparti latvanynak, de olyankor, ha nem muszaj, føløslegesen nem teszem ki a labam a kolibol. Amugy erre az esøben a szabadban tartozkodasra a danoknak van egy elegge szellemes kijelentesuk: “olyan nincs, hogy rossz idø, csak adott idøjarashoz nem megfelelø ruhazat”. Engem teljesen foldre vitt ez a mondat, de hatalmas igazsag rejtøzik benne.

Es ezennel le is zarom ezt a bejegyzest. Pontosabban megsem. Egyvalamit meg engedjetek meg: a kavezoban a ”munkatarsaimmal” a dan es magyar husveti szokasokrol beszelgettunk. Szinte nincs kulønbseg a ket orszag hagyomanyai køzøtt egyetlen aprosagtol eltekintve, ami pedig a husvethetføi locsolkodas. Kollegaim ertetlenul neztek maguk ele, amikor elmagyaraztam nekik, hogy ez mit jelent. Amikor pedig a tradicionalis – vødør vizzel hølgyek nyakon øntese – mivoltrol beszeltem nekik, teljesen hulyenek neztek, es nem hittek el, hogy ez valoban igy mukødøtt. Eddig en kaptam un. ”culture shock”-ot folyamatosan, ezzel viszont tørlesztettem egy hangyanyit. Na most van vege.

roots