Ez 2 het es ket szivmelengetø nota

Eljøtt megint az a idø, amikor ujat jegyzek be! Tudom, hogy hianyoltatok-annyira, hogy azt elmondani nem lehet.
Nem tudom, mit kellene megosztanom veletek, ugyanis az elmult ket hetben azon kivul, hogy resztvettem egy 5napos szeminariumon, nem tørtent semmi extra. Valamit azert megis irok a nepszerusegem es olvasoim megørzese vegett.
Ime:
Azutan, hogy az eløzø litaniamat køzhirre tettem, nem gondoltam, hogy a rakøvetkezø het egy csøppet elter majd a korabbiaktol. Konkertan: nem tørtent semmi. Minden napom-komolyan mondom-ugyanolyan volt. Semmi valtozatossag. Hogy mindenki tisztaban legyen a dolgokkal - ebresztø, reggeli, egy csøpp szusszanas, aztan rohanas a buszra, hogy meg idejeben beerjek a kavezoba; a kavezoban a szokasos tea es szendvics elfogyasztasa (valahogy ki kell birni ebedig), beszelgetes azokkal a vendegekkel, akikkel mar joban vagyok, ebed, majd folytatodik a tarsalgas; par biliardmerkøzes, zaras, ut vissza a koliba, vacsora, utana vissza a szobaba es fekves, punnyadas, mert masra nincs erøm. Vagy ha megis akadna, akkor megejtek egy kønnyed setat a kørnyeken. Ez igen jol szokott esni, mert az, hogy az ember fia megprobalja minden figyelmet arra forditani, hogy odafigyeljen a hozza kulføldiul szolo embertars minden szavara, neha megerøltetø bir lenni. Barmily´ furcsa, ez volt egy hetig. A hetveget kisebb-nagyobb megszakitasokkal ataludtam. Es kitakaritottam a furdøszobamat. Nem sok...
A rakøvetkezø heten pedig egy szeminariumon vettem reszt, ami viszont nagyon jo volt. Mar csak azert is, mert talalkoztam a tøbbi ønkentessel es tovabbi uj arcokat ismertem meg, akik egy masik fogadoszervezeten keresztul vannak itt. Jo volt kiszakadni azokbol a bizonyos szurke hetkøznapokbol.
Ahol voltunk, az egy testnevelesi nepføiskola Fyn szigeten. Csak es kizarolag gyønyøru kørnyek (nem tulzok), bazi nagy termek a megfelelø felszerelessel. Volt ott minden, mint a bucsuban. Ami viszont nagyon meglepett a hellyel kapcsolatban, az az volt, hogy ott mindent a diakok csinalnak-a føzest kiveve. Nem am takaritobrigad szedi øssze a mocskot a fiatalok utan, hanem maguk a diakok. Egyik etkezes sem hosszabb 20percnel. Reggeli utan a føepulet takaritasa a program 8:00-ig, utana kezdødik az oktatas es egyeb foglalkozasok. Mi kivulallok vegig ugy ereztuk magunkat, mint a katonasagban. Ott is minden a pontossagrol szolt (az oke, hogy a danok komolyan veszik az idøpontok betartasat, na de ennyire?). Ha peldaul nem voltunk ott idøben az etkezøben, nem jutott sok a jobol. Pedig milyen finom etkek køzul lehetett valogatni, ha szerencses volt az ember! A danoknal az etkezes a burgonya-sult hus-salata combo-ra epul. Ezt meg fel lehet dobni egy jo adag chili con carne-val adott esetben - ahogy ezt en is tettem egyik alkalommal. Nagyon erdekes, søt inkabb ugy fogalmaznek, hogy pikans izvilag volt az, amit a sult hus es a chili con carne adott (utana a gyomromnak annyira nem tetszett a dolog).
A szeminarium masrol sem szolt, csak a csapatepitesrøl, ami az utolso napra kisse unalmassa valt. De nem is megyek bele a panaszkodasba. Volt mas emlitesre melto dolog, ami inkabb helyet erdemel ebben a memoarban.
A trenerek nagyon jo arcok voltak. Az egyik køzuluk peldaul egy hatalmas "Jo napot kivanok"-kal udvøzølt. Nagyon kellemes gesztus volt. Azt mondta, hogy volt parszor Magyarorszagon, meg van par ottani ismerøse, akiktøl megtanult ezt-azt. Es gondolta, hogy jo benyomast fog kelteni ezzel.
Ketagyas szobakban laktunk, nekem egy osztrak srac volt a szobatarsam. Szerencsere nem az a magaban kuksolo kupak volt. Nagyon jol kijøttunk egymassal. Tegyuk hozza, hogy fogyasztani is tudott:D
Sportiskola leven hasznaljuk ki a lehetøsegeket - gondoltam mar megerkezesemkor. Masnap reggel fel7kor szobatarsammal ugy ugrottunk ki az agybol, mintha muszaj lett volna es rohantunk az uszodaba, hogy egeszseges emberek leven majd leuszunk par hosszt. Ebbøl persze nem lett semmi, mert talaltunk egy labdat es azzal szorakoztunk (dobaltuk azokat, akik az ugrodeszkarol csobbantak bele a medencebe). A viz olyan frissitø volt, hogy a hatralevø reggeleken - szobatarsammal ellentetben - inkabb aludtam fel oraval tøbbet, mintsem a hideg vizben pacsaljak. 
Deleløttønkent (a csapatepitesek utan, persze) mindenfele erdekes dolgokat csinaltunk. Peldaul: kreativ csoportmunka - kiallitast kellett kesziteni, melyben mindenki bemutatta a sajat projektjet. Csak adott eszkøzøkbøl lehetett dolgozni - mindenki kapott egy køzepes meretu kartondobozt, amelyet fel kellett disziteni zsirkreta, szines papir, ujsagokbol kivagott kepek segitsegevel. Volt ra egy orank. Persze itt nem csak az volt, hogy a csoportok amint elkeszultek, egymas utan prezentaltak, neem. Komolyan kellett venni azt biz´ az utolso szoig. Szlogent kellett kitalalni, valami figyelemfelkeltø plakatot kellett eszkabalni vagy valamilyen kisebb reklamot kellett eljatszani, hogy izgalmassa es ne egyhanguva valjek a dolog. Ezt en speciel kimondottan elveztem. 
Egyik delutan ellatogattunk Odense-be. Ott szuletett Hans Christian Andersen dan meseiro. Meglatogattuk a szuløhazat, melynek helyen ma muzeum all. Az idegenvezetønk nem a gyakorlott fajtabol valo volt, igy hat nem volt mas valasztas, minthogy paran magunk fedeztuk fel a muzeumban rejlø erdekessegeket.
Ittletem alatt arra kellett rajønnøm, hogy Daniaban az un. nagyvarosok - København-t kiveve - nem nagyobbak, mint Szekesfehervar vagy Debrecen. Ket dologban viszont igencsak elterøek - joval tisztabbak es minden varosban van egy "Broadway". 
Estenkent az iskola kulønbøzø termeiben, ha nem volt eppen foglalkozas, akkor ki lehetett probalni egy-ket sportot. Ilyenekre gondolok, mint a trambulinozas, falmaszas, de en inkabb maradtam a labdajatekoknal. Utobbi celokra hasznalhato terem akkora, hogy amikor beleptem, nem lattam a tulso veget. Hihetetlen nagy. A falon ez a felirat allt: "øsszesen 981 ember kepes kenyelmesen sportolni ebben a teremben". En ezt azert egy kicsit tulzasnak ereztem. de ha az okosok ezt allitjak, hat legyen.
A trenereink kikøtøttek, hogy mivel mi is az iskolaban tøltjuk azt a par napot, nincs kocsmazas es alkoholizalas a diakokra valo tekintettel. Kocsma raadasul nem is volt Ollerup-ban. Az ivast persze nem tudtuk megallni es elmasztunk a legkøzelebbi es egyetlen boltba es a biztonsag kedveert estenkent egy-ket sørt becsempesztunk magunknak a rezidenciankra, hogy az ilyenkor køtelezø szobabulin legyen mi oldja a gatlasokat. Utolso este volt egy leegyszerusitett activity-party (csak mutogatni kellett) pont a szobabuli alkalmabol. Par szo amit ki kellett - volna - talalni: ananasz, generator, kommunista, koala, ovszerautomata, a kinai nagy fal. Hihetetlen jol ereztuk magunkat.
Az utolso programok csak az øsszegzesrøl es a pakolasrol meg az ekkor szokasos esemenyekrøl szoltak-telefonszam- es e-mail cim-csere, esetleg facse felhasznalonev-csere. Nem volt valami szivderitø eljønni es bucsuzkodni. De az elet megy tovabb. 
A "hazaut" eleinte egy kicsit para volt, mert az idøjaras nem azt a laza zaport adta, ami megszokott, hanem egy jo adag zivatar hullott ala az egbøl kb. fel oran keresztul megallas nelkul. A vonatom kesett is emiatt, ami miatt azt hittem, hogy nem erem el a csatlakozast. A csatlakozasra 5 percem volt a jegyem szerint. De hala a dan køzlekedesi rendszernek, minden klappolt.
Pentek ota meg megy minden a megszokott kerekvagas szerint.

meg hallotok rolam