Ugy tunik, a multkori ørømmamor tulsagosan is magaval ragadott. Nehany nappal ezeløtt furcsa modon egyfajta hianyerzet kezdett el uralkodni rajtam, amire nem igazan tudtam rajønni, hogy mi lehet ez. Aztan ma reggel igy ebredtem: “Ezer ørdøg es pokol! Jo ideje nem frissitettem a blogot…!” Bocs. Egesz allo nap csak ezen birtam agyalni, hogy megis mit kellene lekøzølnøm. Meg mindig homaly van a fejemben, de nekiuløk es majd lesz, ami lesz.
Bekøszøntøtt az aprilis. Hatra van meg kettø, vagyis masfel honap a projektembøl. A nyelviskola melle biggyeszthettem egy pipat(szobeli is teljesitve)-oda sem kell mennem tøbbet. Ezt a vege fele mar kezdtem sajnalni. A ”teljes munkaidøs beosztas”-ba viszont mar nagyon vagytam vissza (nem vagyok munkamanias, oksa?!) mar csak azert is, mert ugyan nyitastol zarasig a kavezoban kell lennem, ennek ellenere megsem kell reggelente 8-nal eløbb kelnem. Januartol marcius vegeig viszont a hetkøznapokon szenvedve masztam ki az agybol hajnali fel7 es 7 køzøtt azert, hogy 8ra beerjek az oskolaba.
Eløkotortam a tarolo legmelyerøl a biciklimet es mar marcius vege ota csak azt hasznalom køzlekedesre. Røgtøn a masodik utamon ram is szakadt az eg. Meg szerencse, hogy volt nalam valtas nadrag. Azt is csak a biztonsag kedveert vittem magammal, mivel indulasom eløtt nagyon logott az esø laba. Ez a biciklizes-dolog nagyon jol jøtt mozgas szempontjabol, ugyanis az eddig szinte rendszeres jellegu keddi sportestek elmaradoztak az utobbi hetekben. Helyette persze ott vannak a røplabda”edzesek”.
Aprilis 1. napja itt sem telhet kisebb-nagyobb mokazas nelkul. Csak ahogy en megtapasztaltam, az egyszeri embert leginkabb az ujsagok probaljak megtrefalni, nem a tarsak. Ez a hulyere vetel ugy mukødik, hogy szinte minden komolyabb napilap lekøzøl a fontos hirek køzøtt egy hatalmas baromsagot. Egy kereszteny napilapban az iment emlitett ”kamuhir” kb. errøl szolt: Dania teruleten mar a 13.szazadban muszlim bevandorlok tømkelege elt. Egy masik, mezei napilapban pedig ezt talaltam: egy szingli nø, aki mar jo ideje nem volt ferfival, hetes ikreket var. Ennek a kamuhires dolognak amugy az a lenyege, hogy ha megleled ezeket, es rajøssz, hogy ez baromsag, akkor te vagy a nagykiraly, mert teged nem birtak atverni az ujsagok. Fogtam is a fejem rendesen, amikor felvilagositottak az itteni trefalkozasi modra (otthon en meg nem talalkoztam ehhez foghatoval, de køvezzetek meg, ha Mo.-n is mukødik ilyen).
Bowlingozni jo dolog. Megint megcsillogtathattam a tudasomat, bar az ellenfeleim fenyevekkel jobbak voltak nalam. ”Ravaszabb csak akkor leszel, ha ravaszabb ellenfellel jatszol”- tartja a mondas. Mondtak is az okossagokat – mit, hogyan, merre? -, amiket igyekeztem megfogadni; nehany tarolas nekem is øsszejøtt, de mindig utolsokent vegeztem. Azon persze a mai napig sem csodalkozom, hogy legutobbi partnereim tulsagosan is jok eme sportagban – akik minden heten minimum egy napot csak bowlingozassal tøltenek (jo vilaga van a nyugdijasoknak!).
Mas igazan fontos dolog nem is nagyon tørtent egyetlen kiveteltøl eltekintve. Edesanyam is ellatogatott ide a messzi Aarhus-ba. Egy eleg hosszu hetveget tudtunk køzøsen eltølteni. Ezalatt igyekeztem a lehetø legtøbbet megmutatni neki a varosbol. Hala a meglepøen jo idøjarasnak(nem esett esø egy heten keresztul), rengeteget tudtunk biciklizni es setalni a kørnyekben. Eleg surure sikerult megterveznem a programot, igy az a nehany nap visszatekintve rettentø gyorsan elszallt. Elegedett is volt edesanyam. Miutan hazautazott, ujra eløtørt bennem kis idøre a honvagy. Aggodalomra viszont abszolut nincs okom, hiszen ha ez a maradek hatralevø idø is olyan gyorsan fog eltelni, mint ahogy eddig tørtent, nemsokara ujra otthon leszek.
Csak sikerult øsszerittyentenem valamicsket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése