Beerkeztem a finish-be. Mar nincs sok hatra, csak nehany het. Most ugy vagyok, hogy mennek is haza meg nem is. Jo lenne ujra otthon lenni, de eløre tudom, hogy ha otthon leszek, a daniai mindennapok fognak rettenetesen hianyozni. De majd lesz ez valahogy.
Husveti szunet volt a suliban a mult heten. Ez megint azzal jart, mint ami az øszi szunetben volt-teljesen kiurult az iskola es a kollegium, bezart a konyha (szokasos ervagas). Røviden: megszunt az elet. Ekkora uresseget nem nagyon lattam meg. Bar nekem mennem kellett a kavezoba egeszen mult szerdaig, szoval nekem csak csutørtøktøl hetføig tartott a ”szabadsag”. Szerencsere a kajakerdest a kavezo segitsegevel megoldottam: ami az ebedekbøl megmaradt, abbol vittem vacsorat, az unnepnapokra valot pedig megvettek nekem.
A szunet alatt nem csinaltam semmi extrat. Ettem, ittam, tv-t neztem, doboltam, neteztem. Persze a mozgast sem hagyhattam ki, mivel a szervezetem megerezte a bicikli-mentes letet. Igy hat nem volt mas valasztasom, bringara pattantam es a kørnyeken tekeregtem. Szerencsere gyønyøru napsuteses idø volt a szunet alatt vegig, søt, meg a szel sem fujt annyira, mint ahogy az megszokott. Amit mindig utba ejtettem, az a tengerpart melletti erdø volt. (Ott az egyik kirandulasom alkalmaval majdnem eltevedtem, de szerencsere sikerult kiszabadulnom a vadonbol.) Egyik utam soran megalltam nezelødni az ominozus erdø egy elkeritett resze mellett. Ebben az elkeritett reszben kicsi øzikek voltak køzszemlere bocsatva. Meg simogatni es etetni is lehetett øket. Lehet, hogy csak nekem felfoghatatlan ez a jelenseg, de normalis esetben szerencsetlen allatok elfutnak az ember eløl-meg akkor is, ha az csak megetetni akarja. Ezek az allatok azonban szo nelkul ”baratkoztak”.
A husvet vasarnapot, pontosabban a delutant a tengerparton tøltøttem. Vettem egy 6pack husveti sørt, amibøl a fuben fekves es a magam ele bamulas køzben be is nyeltem nehany dobozzal. A husveti sør nagyon finom ital, annyiban kulønbøzik a hagyomanyos sørtøl, hogy jellegzetesebb az ize es valamivel magasabb az alkoholtartalma(1-2%-kal). Ez a tengerparton fetrenges nagyon jol esett; teljesen kikapcsolt (bar lehet, hogy csak az alkohol hatott). Azt hallottam, hogy a kisbabakra a zøld szin nyugtato hatassal van. Nekem ez az info anno kicsit hihetetlennek tunt, de ahogy neztem a viz kekes-szurkes szinvilagat, nagyjabol felfogtam ezt az akaraton kivuli, szin hatasara tørtenø megnyugvast. Na nem, mintha idegbajos lennek, de hihetetlen jol esett. Tøbbet errøl nem tudok leirni. Ugy vagyok ezzel, hogy ezt latni, tapasztalni kell. Persze csak napsutesben. Valoszinuleg esøs-viharos idøben is megvan a maga gyønyøtusege a vizparti latvanynak, de olyankor, ha nem muszaj, føløslegesen nem teszem ki a labam a kolibol. Amugy erre az esøben a szabadban tartozkodasra a danoknak van egy elegge szellemes kijelentesuk: “olyan nincs, hogy rossz idø, csak adott idøjarashoz nem megfelelø ruhazat”. Engem teljesen foldre vitt ez a mondat, de hatalmas igazsag rejtøzik benne.
Es ezennel le is zarom ezt a bejegyzest. Pontosabban megsem. Egyvalamit meg engedjetek meg: a kavezoban a ”munkatarsaimmal” a dan es magyar husveti szokasokrol beszelgettunk. Szinte nincs kulønbseg a ket orszag hagyomanyai køzøtt egyetlen aprosagtol eltekintve, ami pedig a husvethetføi locsolkodas. Kollegaim ertetlenul neztek maguk ele, amikor elmagyaraztam nekik, hogy ez mit jelent. Amikor pedig a tradicionalis – vødør vizzel hølgyek nyakon øntese – mivoltrol beszeltem nekik, teljesen hulyenek neztek, es nem hittek el, hogy ez valoban igy mukødøtt. Eddig en kaptam un. ”culture shock”-ot folyamatosan, ezzel viszont tørlesztettem egy hangyanyit. Na most van vege.
roots
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése