Veszesen køzeleg a Veg. Olyan veszesen, hogy mar csak 15 napom van hatra. Kiszol belølem a pesszimista, mikor iras køzben arra gondolok, hogy az olvasok ezt gondoljak: ”na, ezzel a szerencsetlennel megint nem tørtent semmi, mert mar megint az idø mulasaval foglalkozik!” Valo igaz, irgalmatlan gyorsan telnek a mindennapok, de azt azert cafolom, hogy nem tørtenik semmi.
Es tessek.
Eleg sportosra vettem a figurat az elmult egy honapban. Napi rendszeresseggel biciklizem es biliardozom. Utobbit ilyen ”mikor-hol” alapon: van, amikor csak a kavezoban, van, amikor csak a suliban vacsora utan, de az is megesik, hogy mindket helyen megcsillantom a tudasomat. A legjobb azonban megis az, hogy a suliban mar darts-ozasra is van lehetøseg. Most ezzel vagyok ugy, mint a biliardozassal szeptember-oktober kørnyeken – van hova fejlødni.
Sajnos a røplabda-edzesek rendre elmaradtak az utobbi idøben, de ezt szerencsere tudtuk karpotolni nehany kellemes esti foci- es strandrøpi meccsel, amig meg nem volt esøzes.
Es most idøjaras-jelentes køvetkezik: egeszen a mult hetig verøfenyes napsutes uralkodott Aarhus-szerte. Nyoma nem volt annak, hogy Daniaban egy atlagos evben kb.180 olyan nap van, amikor esik az esø. Durva egy info, pedig ez az igazsag(az itteniek szerint, en azonban nem szamoltam utana). Ugy tunt, hogy ez az ev kivetel ilyen szempontbol. De ra kellett jønnøm, hogy megsem az, ugyanis a mult penteken egyik pillanatrol a masikra ugy beborult, hogy nagyon, es kisebb-nagyobb megszakitasokkal egesz hetvegen esett az esø (ma meg folytatodott, es valoszinuleg folytatodni is fog a jøvø hetig - legalabbis ameddig a netes elørejelzes ellat). Es ez volt az idøjaras-jelentes.
Visszakanyarodnek meg nehany mondat erejeig a sportolashoz. Majus elsø hetvegejen ujra megmerettette magat az iskola røplabda-csapata egy varosi kupa selejtezøjeben. Tøbb mint egy honapig rendes edzesunk sem volt, igy nem okozott nagy meglepetest, hogy nyeretlenul hoztuk le az egesz “tornat”. Arra legalabb jo volt, hogy szorakoztunk, jatszottunk egy jot. Ezzel a negymeccses sorozattal pedig lezartam kulføldi csapatsport-karrieremet. Visszatekintve egesz jo moka kerekedett ebbøl a røplabdazasbol, mar csak a tarsasag miatt is. De ennyi volt, tøbb ilyen pedig nem valoszinu, hogy lesz.
A kavezo mindennemu programjaiert feleløs “felettesem” marcius ota szervezte a szokasos tavaszi-nyari egynapos kirandulast. Egy allatkerti latogatast takart ez az un. Sommertur - mar megint. Azert megint, mert az elmult 3-4evben is rendre allatkerti vizit volt a program. Az ok: minden evben a kavezo vendegserege valaszt helyszint, ami az esetek 85%-ban nem mas, mint egy allatkert. A programfeleløsnek ezzel kapcsolatban csak annyi a dolga, hogy kivalassza azt a helyszint, ahol eddig meg nem jartak. Igy jutott a valasztas køzel masfeloranyi autoutra levø kisvaros allatkertjere. A kirandulas napja egy kiveteles napra esett: a szuletesnapomra. Jol jøtt ki a lepes a ”munkatarsaimnak”, mert igy legalabb nem kellett nekik kuløn programmal es ajandekkal keszulniuk. Ez persze nem jelenti azt, hogy rosszul ereztem volna magam, søt. Szulinapi torta ugyan nem volt, helyette viszont ketszer ebedelhettem. Egyetlen dologgal megis nehezen baratkoztam meg: a dan szuletesnapi dalokkal. Mint ahogy mas helyeken is szokas, itt is enekszoval køszøntik a szulinapost. A baj csak az, hogy az eneklø sereg sosem akarja abbahagyni a notazast. Minimum 3 dalt el kell enekelni az unnepelt szamara. En ezekkel a dalokkal vagyok ugy, hogy meg az ellensegemnek sem… Amugy mindent øsszevetve hangulatos kirandulas kerekedett az egeszbøl. Jo alkalom volt arra, hogy hasznaljam a fenykepezøgepemet. Kedves olvasoim! A køvetkezø ket het valamelyik napjan blogom befejezi mukødeset. Ez csak azert mondom igy idejekoran, hogy fel legyetek keszulve.
Kellemes majus masodik felet mindannyiotoknak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése